Magyarul írok, mert magyar vagyok, de aki szeretné, lefordíthatja angolra, ha angolna:-) Nna!
Szóval, ezek csodálatos képek, és nem csak azért, mert a saját lányom fotói, hanem mert tényleg azok.
Két “dolgot” emelnék ki. Az egyik, hogy a fotókon keresztül a belső világot, a spiritualitást ábrázolni tudatosan is, nem csak érdekes és különleges, hanem ha belegondolunk akár ellentmondásos is lehet. Hogy miért? Hát pont azért, mert a belső lényeg, a szemnek nem látható, ahogy a Kis Herceg is mondat egykoron, hogy csak a szívével lát igazán az ember. Úgyhogy aki képes a képeken át megjeleníteni mindenki számára a lelki dimenziókat is, az képes a szívével látni, és ennél fontosabb nem is lehet egy ember életében.
A másik pedig AKIRA. Hát vele aztán már tényleg elfogult vagyok, ahogy egyébként minden cicával és állatkával is. Ők számomra a világ csodái, és nem unom meg egész nap csak nézni őt és őket, ahogyan a kicsi babákat is a végtelen-s-égig tudnám nézni egész nap. De mivel jelenleg se cica, se kisbaba nincs az életemben (de volt anno bőven:-), ezért alig várom mindig, hogy újabb és újabb Akira képekkel örvendeztessen meg a lánykám engem. Csodás felvételek ezek is, melyekről tükröződik Zsófi szeretete, tisztelete és csodálata, a kis bengál macskája iránt. Gratulálok, Zsófia! Csak így tovább! Szeretettel: édesanyád: Mária:-)
Magyarul írok, mert magyar vagyok, de aki szeretné, lefordíthatja angolra, ha angolna:-) Nna!
Szóval, ezek csodálatos képek, és nem csak azért, mert a saját lányom fotói, hanem mert tényleg azok.
Két “dolgot” emelnék ki. Az egyik, hogy a fotókon keresztül a belső világot, a spiritualitást ábrázolni tudatosan is, nem csak érdekes és különleges, hanem ha belegondolunk akár ellentmondásos is lehet. Hogy miért? Hát pont azért, mert a belső lényeg, a szemnek nem látható, ahogy a Kis Herceg is mondat egykoron, hogy csak a szívével lát igazán az ember. Úgyhogy aki képes a képeken át megjeleníteni mindenki számára a lelki dimenziókat is, az képes a szívével látni, és ennél fontosabb nem is lehet egy ember életében.
A másik pedig AKIRA. Hát vele aztán már tényleg elfogult vagyok, ahogy egyébként minden cicával és állatkával is. Ők számomra a világ csodái, és nem unom meg egész nap csak nézni őt és őket, ahogyan a kicsi babákat is a végtelen-s-égig tudnám nézni egész nap. De mivel jelenleg se cica, se kisbaba nincs az életemben (de volt anno bőven:-), ezért alig várom mindig, hogy újabb és újabb Akira képekkel örvendeztessen meg a lánykám engem. Csodás felvételek ezek is, melyekről tükröződik Zsófi szeretete, tisztelete és csodálata, a kis bengál macskája iránt. Gratulálok, Zsófia! Csak így tovább! Szeretettel: édesanyád: Mária:-)